Mária Darázs • Költészet színekkel

Kritikusai, németek, franciák, katalánok, magyarok egyaránt megállapították, hogy Darázs Mária festészete „költészet színekkel”. Valóban kolorista, de a formákat sem hanyagolja el a korszellem jegyében. A formákat hanyagoló korszellem, magyarán az elrajzolás, a térzavar erénnyé tétele ugyanis csak alibi a szakmai tehetségtelenség takarására. Darázs Mária azt vallja, s e véleményt oszthatjuk, hogy a festészet alapjában véve kézműves szakma, melyet ki-ki tehetsége szerint elsajátít. Színekkel, vonalakkal el tud játszadozni minden gyerek, sőt egy majom is, de az magában épp úgy nem művészet, miként a festészet, mint kézműves szakma sem az. Ahhoz, hogy valaki művész legyen, szüksége van elhivatottságra, szakmai tudásra és esztétikai ítélőképességre. Darázs Mária rendelkezik e hármas erénnyel. Ehhez hozzá járul magas fokú akadémiai képzettsége is, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán és a müncheni Képzőművészeti Akadémián.

A tehetség Isten kegyelme. Az elhivatott művész ezt érzi, tudja, ezért az a célja, hogy pozitívan alkosson. Ez az oka, hogy Darázs Mária képei, - tájképei és kompozíciói egyaránt – megnyugtatóan hatnak. Nem bukolikus hangulathamisítások, hanem művészi megjelenítései a valódi szépnek. Nem csak ronda és szomorító van a világban, hanem szép és örvendetes is. Ez a művészasszony mondanivalója, - de ha disszonánsra hívja is föl a figyelmet, azt is szépen jeleníti meg.

Nem könnyű Darázs Mária művészetét ide, vagy oda sorolni. A kiemelkedő művészeket sohasem könnyű, - és ő kiemelkedő. Miként már többen megállapították, fő jellemzője a színpompás kolorizmus. A formákat színekkel, fényreflexe realizálja, a tükröződéseket sajátos színkeveréssel. Ennek következtében például víztükrei nem csak kortárs viszonylatban egyedülállóak, hanem az egész képzőművészet viszonylatában rangos helyre tehetők. Képei színpompája az impresszionistákéra emlékeztet, de ez csak első benyomás. Darázs művészete nem posztimpresszionista, hanem egy új ága a kolorista alkotásmódnak. A kezdeti plein aire festészet hagyományait fejlesztette tovább, hasznosítva az expresszionizmus elemeit is. A benyomásokat, az impressziókat földolgozza és expresszíven adja vissza az élmény szelektív szintézisét.

A látvány élménye kihat az anyag megválasztására is. Ezért is találó, ha a színek és formák lírikusának nevezzük. A témának megfelelően választ olajat, akvarellt, szépiát, szenet, tust, vagy fogja a vakolókanalat az igazi nedves freskó kedvéért, mert annak is értő művésze.

A festészeten belül kerüli a grafikus megoldásokat, nem színezi a rajzot és kerüli az u.n. „vegyes technikát”. Nem „képcsináló”, hanem művész. Nem kísérletezik divatokkal. Szerinte a szellem terméke nem divatcikk, a művész pedig akkor kísérletezik, ha szaktudása, vagy műveltsége hiányos.

Darázs Mária nem szenzációra törekedik, hanem minőségre. Képei ennek következtében nem látványosak, hanem jók. Hatásuk és értékük maradandó.


Szekszárdon született, 1934. július 12-én. A forradalom után, 1956-ban, aktív részvétele miatt elhagyta Magyarországot. Mint feleség és öt, - azóta fölnőtt – gyerek anyjaként is aktív művész maradt, saját műtermekkel, melyekben magántanárként értékes művésznemzedéket is nevelt. A nagyvilág elé azonban a család miatt aránylag későn lépett. Első elismeréseit Franciaországban vívta ki, majd számos kiállításon győzte meg a közönséget és a műértőket Németországban, Ausztriában, Hollandiában és az USA-ban is. 2001 óta a magyar táj, a magyar impresszió ismét előtérbe került festészetében. Fél évszázad kényszerű távollét után visszatért európaivá gazdagodott művészetével hazájába, ahonnan mint nemzedékének egyik legtehetségesebbje távozott azon a véres őszön.

 

Máté Imre